Az emberi szem egyszerű, két részből álló objektívvel rendelkezik. A külső a szaruhártya, a belső a lencse. A szivárványhártya, amely a szem színét is meghatározza, a szembe lépő fény mennyiségét csökkenti. Ez áthalad az üvegtesten és a retinán, ezután kognitív funkciók igénybevételével kialakul a kép.Szaruhártya (cornea) - a szaruhártya a szivárványhártya előtt helyezkedik el. A szaruhártya feladata a fény fókuszálása az ideghártyára, állományában kiterjedt ideghálózat helyezkedik el. A szaruhártya felszínére helyezett kontaktlencsék károsíthatják a szaruhártya hámját. Ugyanakkor a szaruhártya hámja a bőrnél lényegesen gyorsabban újraképződve, mintegy 24 óra alatt képes a felszínes sérülések begyógyulására. A szaruhártya azon kevés szövetek egyike, melynek nincsen saját vérellátása, ennélfogva a szükséges oxigént a levegőből nyeri.
Szivárványhártya (iris) - az írisz vagy szivárványhártya egyénenként különböző színét változó melanin tartalmának köszönheti. A szivárványhártya legfőbb funkciója a közepén található kerek nyílás, a pupilla képzése. Erős megvilágításban összeszűkülve a pupilla lecsökkenti, gyér fényviszonyok között a pupilla kitágulása megnöveli a szembe jutó fény mennyiségét.
Szemlencse - a szaruhártyához hasonlóan a szemlencse feladata is a fénynek az ideghártyára történő fókuszálása. Az akkomodáció eredményeképpen a lencse képes az alakját változtatni, melynek révén a különböző távolságban levő tárgyak is az ideghártyára vetülnek. Nyugalmi állapotban a lencse a távoli tárgyak képét fókuszálja az ideghártyára, míg akkomodáció során a lencse konvexebbé válik (vastagabbá, domborúbbá), így képes a közeli tárgyakat az ideghártyára fókuszálni. Az öregedés során a lencse fokozódó vastagsága, csökkenő rugalmassága eredményezi az ún. presbyopiát, melynek során a szemlencse képtelen a közeli tárgyak képét az ideghártyára fókuszálni, közeli szemüveg viselése válik szükségessé.
Üvegtest - a szemgolyó szemlencse mögötti terét a kocsonyás állagú üvegtest tölti ki. Az üvegtest feladata, hogy fenntartsa a szemgolyó formájának állandóságát, támasztékot adva a szemgolyó burkainak.
Ideghártya (retina) - az ideghártya a szem legbelsőbb burka, fényérzékelő sejtjei révén vesz részt a látásban. Ezen fényérzékelő sejtek a beérkező fényt elektromos és kémiai folyamatokká átalakítva juttatják el az információt az agyba. Két fajta fényérzékelő sejtet különböztethetünk meg, a pálcikákat és a csapokat. A pálcikák lényegesen nagyobb számban találhatók meg, és feladatuk a gyenge fényviszonyok között a (fekete-fehér) látás biztosítása, valamint felelősek a perifériás látásért is. A kisebb számban, a hátsó póluson (sárgafolt) jelenlevő pálcikák feladata az éleslátás és a színek látása.
Sárgafolt (makula) - a sárgafolt, vagy makula az ideghártya közepén elhelyezkedő, erősen pigmentált, ovális alakú folt. Átmérője mintegy 5mm. Középpontjában található a látógödör (fovea), melyben nagyon sűrűn helyezkednek el a színérzékeny csapocskák, melyek együttesen a szemtől kb. 30-35 cm-re biztosítják az éleslátást. A látógödöri látás teszi lehetővé azokat az emberi tevékenységeket, melyekhez nagyfokú éleslátásra van szükség, pl távcsőbe nézés.
Látóideg - a vizuális információkat a látóideg szállítja az agyba, a szemből történő kilépésének helye a látóidegfő, mely fényérzékelő sejteket nem tartalmaz, így a látótérben vakfoltként jelenik meg.
Ha szeretnéd, hogy megnézzük, szemedben minden rendben van-e, hívd éleslátás vonalunkat INGYENES SZEMVIZSGÁLATÉRT: +36 70 394 2833
