Az optikában az asztigmatizmus vagy asztigmia (nem pontszerű leképezés) oka, hogy a végtelenből érkező fénysugarak közül, a lencsén való áthaladás után a vízszintes síkban haladók nem azonos pontban egyesülnek mint a függőleges síkban haladók. Ugyanúgy, mint a tükör esetén, még ha keskeny fénynyaláb esik is a lencsére, ha az optikai tengellyel nagy szöget zár be, nem egyetlen pontba képeződik le, hanem két rövid, egymásra merőleges, éles vonallá húzódik össze. Az egyik vonal a lencséhez közelebb, a másik a lencsétől távolabb keletkezik.Az asztigmiát az okozza, hogy a szaruhártya felszíne nem sima, hanem az egyik átmérő irányában domborúbb, és a másik irányban laposabb. Az asztigmia homályos látást okoz, akár közelre, akár távolra néz a szem. A leggyakoribb látászavar; az emberek felének van kis mértékű asztigmiája.
Az asztigmia a látászavaron kívül fejfájást, és a szem gyors fáradását okozza. Gyerekkorban, ha csak az egyik szem asztigmát, akkor a jól látó szem átveszi az asztigmát szem feladatát, és az ellustul, tompalátóvá válik. Időben végzett szűréssel ez is felismerhető.
A szabályos asztigmia egyaránt korrigálható szemüveggel és kontaktlencsével. Ezeket az eszközöket nehezebb megszokni, mint a csak közel- illetve távollátást korrigáló lencséket, mivel a tárgyak alakja is megváltozik, és a korrekció a térlátásra is kihat. A tudomány jelenlegi állása szerint a gyerekek asztigmiáját is javítani kell, mert így biztosítható, hogy jól lásson. Náluk többnyire szemüveggel végzik a korrekciót.
